Bizonyára mindenki ismer olyan embert aki elmesélte hogy rendszeresen visszafordul, hogy kihúzta-e a vasalót, lekapcsolta-e a villanyt, vagy esetleg bezárta-e az ajtót. Vannak párok akik ez miatt nagyon sokat veszekednek és már szinte az őrületbe kergetik a másikat. Ezekkel a szokásokkal szinte mindenki rendelkezik és ez egy formában még normális is. Akkor van baj ha ezek már szinte kényszeresek és folyamatosak. Akkor van igazán baj ha ez már kezd egészen rögeszméssé válni. Ez olyan kényszerbetegség amit a beteg felismer és tisztában is van vele de megpróbálják az előítéletek miatt titkolni. Megkísérlik meg is magyarázni hogy mit miért tesznek a környezetüknek. Ezek a kényszeres betegek minden egyes viselkedés sorozata mögött energiahiány van. Olyan félelmek amelyek biztonságérzet megerősítés szolgálják. Ha látjuk hogy ilyen problémával küzd a környezetünkben valaki akkor fel kell tenni neki pár kérdést. Hol érzi magát biztonságba. Mi az ami miatt nem érzi magát biztonságba. Van-e olyan dolog ami hiányzik az életből. Ki az kiben bízik vagy ki az akiben nem.