A Brit-szigetek, különösen az ír tájak elképesztően sokféle meselényt, csodalényt rejtegetnek. Általános elnevezésük az “apró nép” (wee people) egyfajta babonás félelmet mutat, szoros összefüggésben a névmágiával: ha nem nevezzük őket konkrét nevükön, akkor nem vonjuk magunkra a haragjukat, békességben élhetünk velük, számíthatunk segítségükre.
Ha az ír, brit-szigetek-béli tündérvilágot szeretnénk megismerni, azonnal felejtsük el a bennünk élő sztereotíp tündér-képet: a légies, bájos, jóindulatú “Barbie-babát”, aki könnyű pillangószárnyakon röpköd, mindig mosolyog és icipici varázspálcájával azonnal a bajba jutottak segítségére.
Némelyikük inkább a Grimm-mesék Biribandi alakjára emlékeztet: a mérges kis törpe, akit a jószívû nõvérek kiszabadítanak, amikor szakálla beszorul egy félbevágott fatuskóba, és hosszas veszekedés, kiabálás, bosszankodás után végül kénytelen-kelletlen megmutatja a kincs rejtekhelyét a lányoknak, valamint a jóképû királyfi is felszabadul a gonosz varázslat alól, mely medvebõrbe bújtatta õt a kis gonosz törpe jóvoltából. Az ír leprachaunok többnyire hasonló termetûek, bár germán rokonaiknál kedélyesebbek, vidáman csilingelve javítgatják icipici csizmácskáikat egy fa alá rejtõzve, és az ügyes szerencsés legények foglyul ejthetik õket, ily módon rábírhatók arra, hogy kincsek rejtekhelyéhez vezessék el fogvatartójukat, akinek egyébként is minden parancsét teljesítik Csakhogy résen kell ám lenni velük, mert könnyen kereket oldanak, s akkor bottal üthetjük a nyomukat.
Számtalan elnevezésüktől most eltekintek, egy külön fejezetet töltene meg részletes ismertetésük. Maradjunk a faery, faerie gyűjtőnévnél. A szó valószínű etimológiája: latin Fata (Sors)- istennő, ebből az ófrancia fay (tündér) és faerie (varázslat, bűbáj).
Lakóhelyük többnyire a föld belsejében rejtőzik, jellegzetes tündérútvonalak, tündérösvények mentén, – melyeket célszerű elkerülni – jellegzetes tündér-boszorkánynövények közelében. (Galagonya, kökény, mogyoró). Akkor rejtőztek a föld alá, mikor a szigetet elfoglalták az ír őslakók. Az akkori tündérek óriás termetűek voltak, mára azonban törpévé zsugorodtak. Más nézetek szerint mindenféle méretben előfordulnak, mákszem nagyságú lénytől kezdve egészen óriásiak is lehetnek. Ma is a sidhe nevű üreges dombokat lakják, nevük is ez. Kihalásuktól nem kell félni, lévén hogy halhatatlanok. Igen összetartóak, bizonyos jeles éjszakákon szívesen kelnek útra, hogy meglátogassák távol élő rokonaikat. Ilyenkor ajánlatos félrehúzódni az útjukból, messze elkerülni a tündérgyanús vidékeket, dombokat, a nyílegyenes ley- vonalakat. Más legendákban a tündérek birodalma őseink sírjain át közelíthető meg.
Azt hiszem, felesleges hangsúlyoznom a minden nép mitológiájában, mesevilágában, kultuszaiban fellelhető azonos elemet: a beavatás, átlényegülés, a szellemvilággal való találkozás nélkülözhetetlen eleme az alászállás, a föld mélyébe jutás, ahol egy csodálatos, sosem látott pompás birodalom vár ránk, ha elvégezzük a ránkszabott megpróbáltatásokat, ha kiálljuk a meghatározott mágikus számú (3, 7 vagy 12) próbát. Csak el ne felejtsünk utána visszatérni a földi világba…
A tündérek nagyon is valóságos, erős és szeretetteljes lények. A Teremtő angyalai, akik a természetre vigyáznak, és ők gondoskodnak az állatok, növények és a Földanya egészségéről és biztonságáról. Ők a természet angyalai. Fontos szerepet játszanak az emberek segítésében és irányításában is. A tündérek emellett mágiához való érzéket, játékosságot és romantikát is hozhatnak az életünkbe.
A Tündérek az ELEMENTÁLOK birodalmának tagjai. (Az Elementálok birodalmának más tagjai: manók, bokor- és faemberek, vizimanók, sellők, delfinek, békák, szitakötők.)
Ha az emberek hisznek a tündérekben, az erőt és energiát ad nekik, ami több eredmény elérésére teszik képessé őket.
Ha kimegyünk a természetbe, vagy amikor állatok vagy növények közvetlen közelében vagyunk, akkor a tündérek mindig dolgoznak rajtunk. Nemcsak a fizikai testmozgás és a gyönyörű látvány hatása okozza a túláradó érzést, megkönnyebbülést, felfrissülést, hanem az is, hogy a tündérek megtisztítják az energiamezőnket.
A tündérek mindenfajta fizikai testbe egyensúlyt hoznak. Ők szabályozzák és állítják be az aurát, amely a Lélek és az anyag közti energia. Természetükből fakadóan tehetséges gyógyítók, akik segítenek abban, hogy elengedjük a félelmet és a sötétséget az életünkből.
A tündérek a természetes környezetet részesítik előnyben, ezért ott nagyobb az esély, hogy találkozhatunk velük, mint a mesterséges, gondozott kertekben. Néhány tündér „ki van jelölve” bizonyos virágokhoz. Ilyenkor a tündérek az adott virággal maradnak, amíg annak megvan az életereje. A tündérek azt kívánják tőlünk, hogy mi is védjük a bolygónkat. Pl. gondoskodjunk a dolgok újrahasznosításáról. Az angyaloktól eltérően a tündéreknek sűrű energiájú testük van, egy nagyon könnyű éteri test, ezért előzékenységnek tekintik, ha pl. fűnyíráskor, vagy mezei sétákon előre figyelmeztetjük őket, hogy jövünk, ne ijedjenek meg.
A kelta hiedelemvilág tündérei
Az angol/ír tündéreket elsősorban a kelta mitológia hiedelemvilága formálta. Maga a szó, fairy ma a köztudatban, angolszász nyelvterületen egy olyan apró tündért jelent, mely szárnyakkal rendelkezik, megvan a maga különálló kis világa, emberekkel csak kivételes alkalmakkor érintkezik, nagyon hasonló az ír mesék igen kedvelt csínytevő, kincsőrző manójához. Az ír-kelta tündérek világa azonban nem ilyen egyszerű. Rengeteg fajtáját különböztetik meg: banshee (halálhírnök), finn (csínytevő szellem), gnoll, gnóm, kobold, bányamanó, brownie vagy bwca, és még rengeteg a tündérektől nehezen megkülönböztethető szellem, törpe, vízi tündér, sellő és egyéb furcsa félszerzet. A írek történelmében és a mitológiájában is változatos képet mutatnak ezek a lények. A szigeten élő, az Ír szigetet az ír-gaelek előtt benépesítő varázserejű népek harcát és emlékét az ún. mitológiai ciklus mondakör őrzi. Ebben nagy szerepet kapnak az akkor élt varázslatos lények, akik az ír hódítás után földalatti üregekben és barlangokban élő tündérnéppé, a sídekké váltak. Ennek a népnek az uralkodója, a Dagda és leszármazottai továbbra is központi helyet kaptak az írek életében és mesevilágában, például több történetükben is szerepel a király fia, Aengus aki egyszer csellel elfoglalta apja palotáját (a Brugh na Bóinnet – feltehetőleg ma a Newgrange-ként ismert kamrasír), de később szerelméhez hasonlóan ő is hattyúvá változik, hogy örökre vele maradhasson ( a hattyúvá válás motívuma a Csongor és Tündében ill. az Árgírusban is feltűnik ). Birodalmaikhoz az írek gyakran a túlvilág fogalmát is kötik. Sokféle ilyen birodalmat ismer az ír hagyomány, melyek közül néhány jelentősebb: Tír na nÓg (az Ifjúság Földje), Tír Tairngire (az Ígéret Földje), Tír na mBan (a Nők Földje). Egy másik mondakör Avalon birodalmával is foglalkozik, mely szintén a tündérek varázslata által az emberek számára nem látható, nehezen elérhető.
Az angol nyelvben a tündérre, manóra, törpére van még egy szó: elf. Jelentése többrétű, összetett, jelenthet apró, föld alatt élő gonosz kis élőlényt, aki akár az emberre is veszélyes lehet, jelentheti a „hősies” tündért, de egyéb csodás jellegű teremtményt is. Nem csak egy vagy több konkrét lényt takar, hanem maguknak a természeti erőknek csendesen, a háttérben működő megszemélyesítőit is magába foglalja. Az elnevezés a germán mitológiából származik, a német nyelvterületen ugyancsak megvan, szintén elf, esetleg elbe alakban, de a skandináv népeknél is megtalálható hasonló formában és jelentésben.
A Balkán tündérkultusza
A balkáni népeknél ugyancsak megtalálható egy sajátságos tündér kultusz. Ez leginkább a görög nimfákra emlékeztet, de vannak egyéni jegyei is. A szláv tündér, a vili fő jellemzője az, hogy legtöbb vonásában – főleg magyar nyelvterületen – boszorkánnyá vált, jelentése a sok helyen tündér és boszorkányt egyaránt jelentő szépasszony, fehér asszony, kisasszonyok jelentéskörébe olvadt bele, átalakítva a valószínűleg ettől eltérő honfoglalás kori magyar tündérképzetet. De vannak egyéb sajátosságai is, nemcsak nőnemű, esetlegesen ártó szándékú, boszorkányos jellegű tündérek léteztek a szláv népek képzeletében, hanem többek közt vihar és állatalakban megjelenő tündérek is. A vilik megjelenési formája sokszor valamilyen vihar vagy forgószél, melyet vilik táncának is neveznek. A zoomorf tündérek egyik érdekes formái a lóalakban megjelenők, az ún. Tódor-lovak, ló-tündérek. A másik sajátsága a szláv tündéreknek az időszakos, naptári dátumhoz, vagy jeles alkalomhoz köthető megjelenés. A következő eltérés a középkori és reneszánsz nyugati folklórral szemben a tündérek veszélyességi foka, sokkal inkább ártó jellegűek, mint nyugati testvéreik.
A magyar néphit tündérei
A magyar népi hitvilágban kevés, főleg mondai adat van tündérekről. Az adatok többsége régi, nehezen értelmezhető. Bizonyos, hogy határozottan körvonalazott egységes tündér-képzete a magyar néphitnek a múltban és a jelenben is ismeretlen.
Legnagyobb hatással a magyar hiedelemvilágra kétségtelenül a balkáni népek tündérkultusza volt. Innen került át a kisasszonyok, fehér asszony, szépasszony kifejezés. Az is a szláv népek hatását jelzi, hogy a tündérkedik, az Erdélyt takaró Tündérország kifejezések elsősorban pejoratív értelemben voltak használatosak a 16-17. század során, vagyis nem éppen pozitív dolgokat jelöltek.
A tündér elsősorban a Dél-Alföldön, Dunántúlon, Erdély, Moldva, Bukovina területén, és a Felföld sok helyén fordult elő. Ezen területeken a tündérek fiatal, hosszú hajú, általában fehér ruhás, gyönyörű nők, rendszerint csoportosan jelennek meg. Kedvelt megjelenési helyeik az elhagyott ösvények, keresztutak, hidak, árkok, tavak. Előszeretettel énekelnek, zenélnek, fürdenek, néha nagy táncmulatságokat vagy ebédeket tartanak. Képesek repülni, alakot váltani (pl. hattyúvá vagy forgószéllé változni). A férfiakat elcsábítják, elragadják vagy tévútra vezetik; a csecsemőket elcserélik, a lovakat elkötik éjszakai mulatságaikhoz (Bukovinában bizonyos napokon mákkal szórták körbe ellenük az istállót). Azokat, akik mulatságaikat megzavarják, meneteik útjába kerülnek, vagy tánchelyeikre lépnek, betegségekkel sújtják: a néphit szerint a bénulást, némaságot, őrületet, kisebesedett lábat a tündérek okozhatják. Ugyanakkor a jó tündérek képesek megmenteni a veszélyben levő embert (pl. a tóban fulladozót kimentik.)