A szertartásoknak több ezer éves gyökerük van, hiszen a szertartás Égi segítség kérése, oly módon, hogy egy-egy Égi Hatalom (istenség, istennő, felemelkedett mester, arkangyal, vagy mágikus lény) közbenjárását kérjük ügyünkben.
Ily módon már az ősemberek is tartottak tudattalan szertartásokat, mikor állattotemeket pingálták a barlangok falára a védelemért, vagy amikor az indiánok előre eljátszották a sikeres vadászatot és törzsi varázslójuk megáldotta őket.
A boszorkány ünnepeken régen és mostanában is a boszik a természetbe mennek, és “lehúzzák” a Holdat a harmadik szemükbe, vagyis a Hold erejével megnyitják azt, hogy erősítsék tisztánlátásukat és töltekezzenek a Holdistennő erejével.
Időszámításunk előtti időkben felszentelt, erős beavatásokon átvezetett papok és papnők végeztek szertartásokat, akik harmóniában éltek a természettel, az állatvilággal, a bolygókkal ugyanúgy, mint az Égi Segítőkkel, és ez a hagyomány visszatérőben van.
Sajnos az ünnepek lassan kikopnak az emberek életéből, pedig lelkünknek szüksége van a rituálékra, az igazi meghitt ünneplésre és az áldásra.
Te vajon nem tartasz-e tudattalan szertartásokat akkor, mikor nem kelsz fel bal lábbal az ágyból, mikor megköpködsz valakit, hogy az szerencsés legyen, vagy ne fogjon rajta a rontás?
A szertartás általában olyan, mint egy misztikus buli. Kreatívan felhasználunk sokféle eszközt, például speciális zenét, meditációt, alkotó tevékenységeket, mint a varrás, festés, vagy éppen a táncot vagy a sámándobolást és minden esetben meghívunk egy Égi segítőt, hogy adja hozzá a felsőbb támogatást.
Rossz közérzet és magány szűnhet meg egy-egy szertartás hatására, mert rájössz, hogy nem vagy egyedül, szeretnek és segítenek neked az Égi erők, s támogatnak a hasonló gondolkodású emberek.