Mint az kiderült, a wicca (mint egyén) egy vallás követője. Szabályaik, intelmeik vannak, köztük a két legfőbb:
Bármit megtehetsz, de másnak ne árts vele.
Bármit is tégy, akár jót, akár rosszat, háromszorosan kapod vissza.
Na, hát ilyen nincs a boszorkányoknál, ők abszolút a lelkiismeretükre hagyatkoznak. Náluk nincs jó és rossz fogalom vagy pedig mondhatni elég sajátosan, lazán értelmezik.
Alapvetően egy békés, mágiát használó, több irányzattal rendelkező vallás, ahol istenekkel, (legfőképp az istenpárral) természet szellemekkel vagy éppen tündérekkel munkálkodnak együtt és hozzájuk fohászkodnak. Csak és kizárólag pozitív dolgokra használják mágiájukat, amikhez sajátos rituális eszközeik is vannak.
Gerald Gardner élesztette újjá különféle boszorkányhagyományok, és legendák, mítoszok egybeolvasztásával. Az ünnepeiket is aszerint kötötték az évszakok, hogy isteneik, milyen fázison esnek át. Télen születik a Napisten, tavasszal telítődik erővel, kora nyáron termékenyíti meg az istennőt, és így tovább… míg meghal, majd kezdődik újra a ciklus.
Maga a wiccaszó feltehetően az óangol “wicca” szóból származik, ami boszorkánymestert vagy varázslót jelentett és ebből a szóból alakult ki a mai modern “witch” De más nézet szerint az óangol “wiglaer” szóból ered, melynek gyöke, a “weik”, aminek jelentése hajlítani, kötözni, fonni, vagyis a a wiglaer olyan személy,, aki köt, meghajlítja a valóságot, vagyis varázsol és ebből ered a wizard (varázsló) szó is.
Tehát, sem etimológiai, sem vallási, sem kulturális antropológiai szempontból sem egyezik, legfeljebb nagyon felszínesen találhatunk egyezőségeket, de fogadjuk el, más wiccának lenni és más boszorkánynak.