Kezdjük azzal, hogy eredetileg csak boszorkány van, aki lehet nő és férfi is egyaránt. Nincs fekete meg fehér. Ezek a modernkor címkéi. Az erő, amivel bírnak, abból lesz a mágia, ami színtelen. Azáltal lesz színe, hogy mire használják.
A született boszorkányok többnyire természetfeletti képességek birtokosai, nagyon sok közöttük a látnok, a gyógyító, szellemlátó, akaratával könnyűszerrel befolyásol (megigéz) másokat, de más egyéb képességekkel is bírhatnak.
Ellenben azzal is kezdhettük volna, hogy már eleve a két szó eredete is teljesen más. A boszorkány szó, a török nyelvek, baszargan, baszirgan szavaiból származik, amely az ótörök basz- („nyomni”) igető alapja. (Igen, innen ered a magyarok által sűrűn használt, népszerű trágár igéje.) Azért lett ez a boszorkány definíciója, mert úgy tartották, hogy a kéjsóvár perszóna éjszaka belopózott a kiszemelt férfi házába, és ráhuppant az alvó ember mellére, hogy „megnyomja” őt az éjjel, amivel kellemetlen álmokat idézett elő.
A „bűbájos” és „igéző” személy is idetartozik, mivel a bű és a báj gyökérszavak jelentése, eredete szintén összefüggésbe hozható a boszorkányéval. E szavak is az ótörök „báj” szóból erednek, ami azt jelenti: kötelék, szalag, bilincs és így vissza is jutunk a tipikus boszorkány képességhez: igézés.
Ugyanakkor sok modern kori boszorkány felvesz valamilyen újpogány irányzatot és félig, sámán, druida nézeteket vall vagy vallási, mitológiai hagyományokat épít a hitébe, és mondjuk tündérekkel, istenekkel keresi a kapcsolatot, meg dolgozik össze velük. De a lényeg az, hogy a boszorkánynak egyikre sincs szüksége, ő önmagában is létező, erővel és képességgel bíró személy. Ám jellemző rájuk az animista gondolkodás, miszerint mindenben szellem lakozik, mindennek van lelke. A boszorkánynak nincs vallása, a wiccának van.