Aphrodité az ókori görög mitológia alakja, a szerelem, a szépség, az öröm és a szaporodás istennőjeként ismert. Gyakran ábrázolják egy gyönyörű nőként, aki a tengerből emelkedik ki, szimbolizálva születését a görög mítosz szerint. Eredettörténetének több különböző változata létezik, de az egyik legismertebb az, hogy a tenger habjából született, miután az égisten, Uránusz levágott nemi szerveit a tengerbe dobták.
Aphrodité római megfelelője a Vénusz, és jelentős helyet foglal el mind a görög, mind a római mitológiában. Úgy hitték, hogy képes befolyásolni az érzelmeket, és romantikus és szenvedélyes érzéseket kelteni istenek és halandók között egyaránt. Aphrodité jelenléte a különböző mítoszokban gyakran vezetett szerelmi ügyekről, rajongásokról és az istenek és emberek közötti konfliktusokról.
Az Aphroditével kapcsolatos egyik leghíresebb mítosz Párizs és az aranyalma történetében való részvétele. Egyike volt annak a három istennőnek (Héra és Athéné mellett), akik azt állították, hogy ők a legszebbek, és Paris, egy halandó herceg, feladata volt, hogy kiválassza közülük a legszebbet. Minden istennő megvesztegetést ajánlott neki, de Aphrodite megígérte neki a legszebb halandó nő, Helen of Troy szerelmét, ami végül a trójai háborúhoz vezetett.
Aphrodité szimbólumai közé tartoznak a rózsák, galambok, kagylók és mirtusz. A neki szentelt templomok és istentiszteletek széles körben elterjedtek voltak az ókori Görögországban, különösen olyan városokban, mint Athén, Korinthosz és Cythéra. Jelentős szerepet játszott az irodalomban, a művészetben és a kultúrában a történelem során, számtalan műalkotást, történetet és értelmezést inspirálva.
Összességében Aphrodité továbbra is a görög mitológia központi alakja, aki a szerelem, a vágy és a szépség fogalmát képviseli, amelyek továbbra is rezonálnak az emberi kultúrában és megértésben.