A tavasz a megújulás, az új élet szimbóluma. Minden évben már a február elseje körüli első teliholdkor megkezdjük az új esztendőt. Nem véletlenül tartják a kínaiak is ekkor az új év ünnepét.- Ha a természetet nézzük- ez a régi terhek, a megfáradt energiák leadásának ideje. A decemberi elengedések itt válnak teljessé. A napéjegyenlőség idején halad át a Nap az egyenlítőn. Ilyenkor a Nap horizont feletti íve, megegyezik a horizont alattival, tehát ebben az időben egyenlő hosszúak lesznek a nappalok és az éjszakák.
Ezt jelenti a napéjegyenlőség.
A tavaszi napéjegyenlőség ünnepét minden kultúrában megtalálhatjuk. Rituális tisztálkodás, böjt, a megfiatalodás jelképei kísérték. Az elvetendő magokat (tehát a termények gyökerét, alapját) ekkor megáldották. Ez a természeti anya – a később férjhez menő, még csak menyasszony – szűz aspektusának ünnepe, Brighid (St. Brigitta – keresztény) napja.
Csillagászati szempontból a tél végét március 21., a tavaszi napforduló jelenti. Ekkor kezdődik el előről a kozmikus ciklikusságot is jól mutatva az asztrológiai kör, a Kos jeggyel, haladva egészen a Halakig. Az asztrológiai évről ezért elmondható, hogy naptárunknál jóval nagyobb összhangban van az anyatermészettel.
A megújulási készség egyébként nélkülözhetetlen mindennapjaink során, munkában, karrierben, szerelemben, és egyáltalán az élet minden területén. A régmúlt eseményein, érzetein rágódni a jövőbetekintés helyett, minden alkalommal csak feszültséget szül, elveszi lendületünket. Ezért érdemes egy rítussal az előző évet lezárni, és frissülten nekifogni a nyíló virágok és a szerelem hónapjainak.
A március 21-ei időponthoz, vagyis a tavaszi napéjegyenlőséghez rengeteg történet, kulturális hagyomány és tudományos ismeret tartozik.
Sokan úgy gondolják, hogy a tavaszi ünnepköröket sok nép egyeztette a napéjegyenlőséghez, hiszen ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka – ezt már az ókori népek is megfigyelték.
Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik – elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később.
- Például Babilonban ez az ünnep Akitu : Évkezdő ünnep. A Menny és Föld házasságának ünnepe. Tíz napig tartó ünnepségsorozat.
- Az ókori Rómában Minerva ötnapos ünnepe volt ekkor.
- Az egyiptomiak is megtartották a tavaszi napéjegyenlőség ünnepét. Ez a nap “a fény újjászületését”, uralomra kerülését jelentette, amit az isteneik szimbolizáltak. Úgy, mint Isis és Osiris szerelme, amelynek gyümölcse Horus, az isteni napgyermek. Így támadt fény a sötétségből.
- A “Megtisztulás ünnepét” a kelták Imbolcnak (‘anyajuhok teje’) nevezték. A neve a juhok első vemhességéhez, az évi első életadásához köthető.
- Írországban Tara alapításának ünnepe.
- Indiában ez az ünnep Sitala : A himlő és a halál istennőjének ünnepe, évkezdő ünnep.
- Időben ugyanekkorra esik a zsidó Peszách-ünnep is.
- Görögországban ez az ünnep a Panathenaea Minor : Athéné vagy Minerva születése, amely egy ötnapos fesztivál, sporteseményekkel, zenével, költészettel, szatírával. A győztesek olajág-koszorút és olivaolajat kapnak. A tavaszi napéjegyenlőséget az ókori görögök is megünnepelték. Méghozzá Perszephoné ünnepeként, aki visszatért az alvilágból, Hádész birodalmából.
- Fontos ünnep a germán Ostara : a fák ünnepe, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe. Az igazi tavasz első napja. Március 19. és 21. közé szokott esni. A termékenység szász istennőjét, Eostre-t, valamint a germán Ostarát köszönthetjük e napon. Az ő nevéből származik a német Ostern és angol Easter (“húsvét”) kifejezés.
- Némelyik wicca-hagyomány a Zöld Istennőt és a Zölderdő Urát ünnepli ilyenkor. Az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti őt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében.
Mégis mit tehetünk, ha valamilyen szertartással meg szeretnénk ünnepelni a tavaszi napéjegyenlőséget?
A tavaszi napéjegyenlőség az egyensúlyt képviseli, egyforma mértékben van jelen a világosság és a sötétség. Életünk minden részletében erre törekszünk, mégis energetikailag nagyon ritkán van jelen a minket körülvevő természetben. Az egyészséget a kínai gyógyászatban az egyensúly szóval is lehet helyetesíteni.
- Vessünk egy kört, hívjuk meg az elemeket, meg akit még szeretnénk, gyújtsunk egy fekete és egy fehér gyertyát, tegyük le a földre és szimbolikusan álljunk be a kettő közé. A fekete gyertya a sötétséget, míg a fehér a fényt jelképezi. A fekete gyertya felé fordulva engedjünk el minden olyan dolgot az életünkből, amit nem szeretnénk tovább cipelni magunkkal. Kimondhatjuk hangosan is, vagy leírhatjuk egy papírlapra, amit a fekete gyertya lángjától meggyújtva, – szeretettel elengedhetünk. Majd a fehér gyertya felé fordulva tekintsünk a jövőbe és vessük el a magját mindannak, amit meg szeretnénk valósítani. Itt is használhatunk papírt, ha akarunk. Írhatunk egy listát, amit töltsünk meg energiánkkal (vizualizáljuk a megvalósulását, időhöz kötve). Tartsuk a láng felé, hogy a fény energája hassa át (vigyázzunk nehogy meggyulladjon), majd egyéb virágok magjával együtt ássuk el a kertbe.
- Ez az időszak a bőség bevonzásának időszaka. A néphagyományban és a wiccában egyaránt ilyenkor ültetik el a virágok magvait, hagymáit, hogy majd az év folyamán ezek kikeljenek, megvalósuljanak. Szimbolizálhatja ezt a nárcisz, vagy bármely más tavasszal virágzó virág is. A magvakat elültetés előtt tarthatjuk egy kis ideig a szánkban, hogy átvegye energiánkat.
- Szimbolikusan használhatunk a bőségre egy magyar kártyát – nevezetesen az Tök Ászt – amely a termést, bőséget, betakarítást szimbolizálja. Ha a kártyát megfelelően feltöltöttük, akkor hordhatjuk a pénztárcánkban.
- Vehetünk menta növényt is, amelynek egy levelét tegyük be a pénztárcánkba, a többit meg ültessük ki a kertbe, hogy amíg a menta a kertben növekszik, addig az energiái táplálják a pénztárcánkban lévő levelet is, amely elhozza nekünk az anyagi bőséget.
- A néphagyományban elterjedt szertartás még a lencsemágia, melyet Paksi Zoltán asztrológus is megosztott velünk.
Lencsemágia a bőségért, a biztonságért, és az egészségért
A hagyomány szerint négyszer kezdődik el az év az esztendő körén belül. E négy kezdet a tavasz, a nyár, az ősz, és a tél. Az eljövendő évszak a Nap fordulatával indul, vagyis úgynevezett napfordulati pontot ér el ekkor a Nap éves pályája során.
Tavasz kezdetekor a déli égboltról lép át az északira, miközben áthalad az égi egyenlítőn. Nyár kezdetén járásának legmagasabb pontját éri el az északi égbolton, majd újra dél felé fordul Napunk útja.
Ősz kezdetekor az északi égboltról lép át a déli égboltra, miközben újra áthalad az égi egyenlítőn, míg a tél kezdetén éri el járásának legmélyebb pontját (legalábbis az északi féltekéről nézve, mert délen, például Ausztráliában, ekkor jár a legmagasabban), majd útja újra észak felé fordul.
A fordulati napok az új kezdetek, s ekkor érdemes olyan varázslásokat, szertartásokat végezni, melyekkel az eljövendő évszakra kívánunk hatni. Az évszak utolsó napjain érdemes számvetést, összegzést készíteni az eddig megtett útról, s elvégzett feladatokról.
A „lencsemágia” egy igen jól működő szertartás, melyet érdemes családi, esetleg baráti körben is elvégezni, de természetesen egyedül is lehet. A Napforduló előtti utolsó napok egyikén beszerezzük a lencsét. Gyertyát gyújtunk, majd elkészítjük ízlés szerint például főzeléknek, (hús nélkül!) de úgy, hogy az étel készítése közben csend van, s belül arra vagyunk hangolva, hogy a most formálódó étel boldog bőséget, szeretetet, és fényt visz a sejtjeinkbe, így az étel elfogyasztása révén ezekkel feltöltődve mi is jobban bevonzzuk, bevarázsoljuk az életünkbe a boldog bőséget, a szeretetet, és a fényt. A lencséből a fordulat napján, majd az azt követő két napon is fogyasztunk hét kanálnyit.
Az első napon gyertyát gyújtunk, kimerjük a hét kanálnyi lencsét, s miközben elfogyasztjuk csak arra gondolunk, hogy ételünk boldog bőséget, és egészséget ad nekünk az anyag szintjén.
A második napon is gyertyát gyújtunk, kimerjük a tányérunkba a hét kanálnyi lencsét, s elfogyasztása közben csak arra gondolunk, ételünk fényt, és egészséget ad életünk lelki szintjeinek. Itt nem gondolunk bőségre!!!
A harmadik napon újra gyertyát gyújtunk az étkezés előtt, és miközben elköltjük a hét kanálnyi lencsét csak arra gondolunk, hogy ez az étel boldog bőséget, és fényt ad nekünk életünk szellemi szintjeire.
Ne feledjük, hogy ez nem étkezés, hanem szertartás! A gyertyát a szertartásunk végén lassan, gyertyakoppintóval, vagy kis pohárkával, esetleg gyűszűvel oltsuk el úgy, ahogyan a csillagos égbolt borul a Föld fölé napnyugta után. Ne csippentsük el, és főleg ne fújjuk el a gyertya lángját!
2016. március 20-án vasárnap, közép-európai idő szerint 5 óra 20 perckor veszi kezdetét a tavasz. (GMT.: 4.20)
Érdemes mindhárom szertartást a kelő Nap felé fordulva végezni! A szabadban végzett lencsemágiánál nem kell gyertyát gyújtanunk. Ha zárt térben tartjuk a szertartásunkat, akkor is érdemes a Nap felé fordulni, de ekkor szükséges a fény, a gyertya meggyújtása.
Az első étkezés legoptimálisabb ideje március 20-án vasárnap 5.20-kor lesz, de a délig terjedő időszak is megfelelő. Természetesen az asztal közepén lennie kell gyertyának.
A második napon, március 21-én hétfőn a hajnali, (Napkeltekor) és a délelőtti órák a legoptimálisabbak.
A harmadik napon, március 22-én kedden is a hajnali órák a legjobbak, de még a délelőtti időszak is megfelelő.
Akadályoztatás esetén se essünk kétségbe, mindhárom napon lehet akár délután is lencsét fogyasztani, (bár nem ez a legoptimálisabb) természetesen a Nap felé fordulva. A lényeg az, hogy ne maradjon ki a lencsemágia!
Már számtalan pozitív visszajelzés érkezett, hiszen évszakról – évszakra újra elküldjük a lencsemágiáról írott levelünket, így egyre többen tapasztalják meg ennek az egyszerű szertartásnak a csodáját. A titok az, hogy minél jobban jelen vagyunk az étkezések alatt annak a kevés gondolatnak, aminek ki kell töltenie a tudatunkat, annál jobban működik ez a „mágia”.
Áldás, és boldog bőség VAN e sorok olvasóján!