ELSŐ SZABÁLY
A Szoláris Angyal elrendezi önmagát, nem szórja szét erejét, hanem mély meditációban önnön visszatükröződésével értekezik.
MÁSODIK SZABÁLY
Amikor az árnyék válaszolt, a munka mély meditációban folytatódik. Az alsó fény felvetül, a nagyobb fény megvilágítja a hármat, és a négy munkája folytatódik.
HARMADIK SZABÁLY
Az Energia kering. A fénypont a négy munkájának terméke kibontakozik és növekszik. A Miriádok gyűlnek izzó heve köré, míg csak a fény csö9kkenni nem kezd. Tüze egyre haloványabb. Ekkor hangzik fel a második hang.
NEGYEDIK SZABÁLY
Hang, fény, rezgés és a forma keverednek, egymásba olvadnak, s így a mű egy. Törvény szerint halad, és a munka előrehaladását már semmi nem akadályozhatja meg. Az ember mélyen lélegzik. Összpontosítja erőit, és kiveti magából a gondolatformákat.
ÖTÖDIK SZABÁLY
Három dolog foglalja el a Szoláris Angyalt, mielőtt a megalkotott burkolat tovább halad lefelé: a vizek állapota, annak a biztonsága, aki így alkot, és az állandó elmélyülés. Így a szív, a torok és a szem hármas szolgálatra fogott össze.
HATODIK SZABÁLY
Az alsó négy dévái érzik az erőt, amikor a szem megnyílik, lendületet kapnak és elveszítik a mesterüket.
HETEDIK SZABÁLY
A kettős erők megmutatkoznak azon a szinten, amelyiken az éltető hatalmat kell kutatni, a képt ösvény egyesül a Szoláris Angyallal, a sarkok változnak. A meditáció választás elé van állítva.
NYOLCADIK SZABÁLY
Az Agniszurják felelnek a hangnak. A vizek áradnak és apadnak. A mágus őrizkedjék, nehogy belefulladjon azon a ponton, ahol föld és víz találkoznak. A kettő között félúton, sem nem szárazon, sem nem vizen kell megtalálni a helyet, ahol meg lehet vetni a lábat. Ahol a víz, föld és levegő találkoznak, ott a varázslat végrehajtásának helye.
KILENCEDIK SZABÁLY
Most a sűrítés következik. A tűz és a vizek találkoznak, a forma tágul és növekedik. Helyezze a mágus a formát megfelelő pályára.
TIZEDIK SZABÁLY
Mihelyt a vizek megfürdették a megalkotott formát, felszívódnak és felhasználódnak. A forma megnövekszik erejében, így folytassa a mágus, amíg a mű kielégítő nem lesz. Ezután a külső építők hagyjanak fel tevékenységükkel, és következzék a belső munkások ciklusa.
TIZENEGYEDIK SZABÁLY
A munkásoknak most három dolgot kell a törvénnyel végrehajtania. Először: állapítsa meg a formulát, amellyel az életeket a körülvevő falak közé zárhatja, azután: ejtse ki a szavakat, amelyek megmondják nekik, hogy mit kell tenni, és hová kell tenni, ami elkészült, és végezetül: rebegje el a misztikusmondatot, amely megmenti őt azok működésétől.
TIZENKETTEDIK SZABÁLY
A szövedék lüktet. Összehúzódik és kitágul. Ragadja meg a mágus a felező pontot, s így szabadítsa fel a “bolygó foglyai” közül azokat, akiknek a hangja megfelelő magasságú és pontosan arra van hangolva, amit készíteni kell.
TIZENHARMADIK SZABÁLY
A mágusnak fel kell fognia a négyet, vegye észre művében a lila árnyalatot, amit ők nyilvánvalóvá tesznek, és így szerkessze meg az árnyékot. Amikor ez megvan, az árnyék felöltözik, és a négy hétté válik.
TIZENNEGYEDIK SZABÁLY
A hang kiárad. A bátor lélek számára elközelgett a veszély órája. A vizek nem lehettek ártalmára a fehér alkotónak, semmi nem tudta sem megfojtani, sem megfullasztani. Most tűz és láng veszélye fenyeget, és még halványan bár, a feltörő füst is látható. És most, egy békés ciklus után, látogassa meg ismét a Szoláris Angyalt.
TIZENÖTÖDIK SZABÁLY
A tüzek megközelítik az árnyékot, de mégsem égetik meg. A tűztől védő burok elkészült. Énekelje a mágus a szöveget, ami összevegyíti a tüzet a vízzel.
A mágia eszközei:
Csengettyű
Csilingeléskor elszabaduló rezgései hangszínükhöz, hangerejükhöz és anyagukhoz mérten hatásosak.
A csengettyű elképzelhetetlenül régi rituális eszköz. A csengettyűk csilingeléskor elszabaduló rezgései hangszínükhöz, hangerejükhöz és anyagukhoz mérten hatásosak.
A nőiesség jelképe, ezért a szertartásokon gyakran használjuk az Istennő megszólításakor. A gonosz, ártalmas varázslatok és szellemek elhárítására, a vihar csillapítására és a pozitív energiák előhívására szintén alkalmas. A szekrénybe dugva vagy az ajtófélfára akasztva az otthont védelmezi. A csengettyű a fentieken túl a szertartásrendbe illeszthető, az egyes szakaszok kezdetének és végének jelzésére való.
Árnyak könyve
A wiccák fontos kézikönyve, amelyben a szertartások összes elemét megtaláljuk, a könyörgést, a megszólítást, a szertartások elemeit, a rúnákat, a mágia szabályait.
A wiccák fontos kézikönyve, amelyben a szertartások összes elemét megtaláljuk, a könyörgést, a megszólítást, a szertartások elemeit, a rúnákat, a mágia szabályait. Az Árnyak könyve néhol boszorkányról boszorkányra hagyományozódott, általában a beavatáson keresztül; ám napjainkban szinte minden wicca önálló könyvet szerkeszt magának.
Ha el akarják készíteni saját változatukat, szerezzenek be egy üres könyvet. A kézikönyve írjanak bele minden szertartást, varázslatot, mágiával kapcsolatos adatot, bűvigét, amelyet akár egyszer is kitaláltak, esetleg máshol találkoztak vele, és méltónak tartják a megörökítésre.
Az Árnyak könyve bármely változata a szertartásra vonatkozó javaslatokat tartalmazza, egyetlen szava sem szentírás. Soha ne ragaszkodjanak túlzottan a leírt mintákhoz. A boszorkányok közül sokan átugranak oldalakat, hozzáadnak vagy elvesznek információkat tetszésük szerint, s így létrejön a saját kézikönyvük.
Jó ötlet kézzel beírni a varázslatokat és a szertartásokra vonatkozó adatokat. A kézzel írt szöveg személyesebb hatású, és könnyebb olvasni a gyertyafény mellett. Szerencsésebb azonban az összes szertartást memorizálni, s akkor a ceremóniák során nem tereli el a figyelmünket a könyv lapozgatása és az olvasás. Másik kézenfekvő megoldás a rögtönzés. Ha mégis szeretne beleolvasni az Árnyak könyvébe a szertartások alatt, írása legyen kibetűzhető, könnyen olvasható.
Pentákulum
Általában síkfelületű arany-, ezüst-, réz-, fa-, viasz- vagy anyaglap a felületére vésett bizonyos jelekkel. A wicca jelképek közül a legáltalánosabb és valójában nélkülözhetetlen szimbólum a pentagramma, vagyis az ötágú csillag.
A pentákulum a szertartásmágia eleme. Ebben az ősi művészetben legtöbbször a védelem eszközeként szerepel, illetve a szellemek, megidézésére szolgál. A wiccák számára a földelem jelképe, kiválóan alkalmas az amulettek, talizmánok és hasonló, ünnepélyesen felszentelt tárgyak mintázatául. Néha az Isten és az Istennő megidézésére használjuk.
Az ajtó, ablak fölé akasztott pentákulum védelmet nyújt a nemkívánatos erők ellen; a föld elemmel való kapcsolata miatt hatékony segédeszköz a pénz megszerzéséhez is.
Kristálygömb
Ősi mágikus eszköz.
Manapság hihetetlenül népszerű a kvarckristály, különösen a gömb alakúra csiszolt. Nem csoda, hiszen a kristálygömb ősi mágikus eszköz.
A kristályokat régóta használják kontemplatív jóslásra. A jós addig mered a kristálygömbbe, amíg képessége működésbe lép, és látomásai a gömbbe vetítve vagy lelki szemei előtt megjelennek, e képekből aztán megkapja a kívánt információkat.
A wicca szertartások alkalmával a kristálygömb az Istennő képviseletében általában az oltáron kap helyet. Alakja az Istennő jelképe, mint minden kör vagy ovális. Jéghideg tapintása a mély tengervizet, azaz az Istennő birodalmának egyik részét szimbolizálja.
A kristály a jövendőmondáson túl az istenségektől érkező üzenetek felfogására, az energiatartalék mozgósítására is alkalmas. Némelyik wicca a kristálygömbből meríti az Istennőre, illetve az elmúlt életre vonatkozó ismereteit, Az igazi kristálygömb mágikus tárgy, amelyet átjár az istenség.
A kristálygömböt, érdemes időnkét holdfényben füröszteni, és fekete ürömmel átdörzsölni, mert ettől növekszik bűvereje. A teliholdkor végzett szertartások központi varázseszköze lehet.
Boline
A fehér nyelű kés, amelyet néha bolline-nak nevezünk, a rituális késsel ellentétben egyszerű, fizikai vágásra használt munkaeszköz. E késsel vágjuk le a varázspálcának alkalmas vesszőt és a szent növényeket, ezzel vésünk jeleket a gyertyákba vagy a fafelületekre, az agyagba, a viaszba, ezzel vágjuk méretre, a mágikus célra szánt köteleket, zsinegeket.
A nyele általában fehér. Ez különbözteti meg a szertartási késtől.
Egyes wicca hagyományok rendelkezéseinek értelmében a fehér nyelű kés kizárólag a mágikus körön belül szabad használni. Ez a szabály természetesen határt szab az eszköz használati körének. Ha csak rituális célra használjuk, az megerősíti a szentséget, és így lehetővé teszi, hogy a felszentelt helyeken kívül is alkalmazzuk.
Athame
A bűvös kés, más néven athame vagy tőr története régi időkre nyúlik vissza. A wicca hagyományok értelmében soha nem használtuk fizikai jellegű vágásra, a kezdetektől fogva az energiákra irányítottuk, hogy fenntarthassuk azokat a szertartások és varázslatok ideje alatt. Az istenségek megidézésekor vagy fohászkodás közben ritkán vesszük elő, mert elsősorban az erőviszonyok befolyásolására és irányítására használatos eszköz. Az Isten és az Istennő megidézéséhez csak egész kivételes esetben ajánlott.
A kés többnyire tompa, kétélű, nyele fekete vagy sötét színű. A fekete szín elnyeli az erőket. Amikor szertartásainkon az energia irányítására használjuk, a megidézett erők egy részét elnyeli a nyél, és ezt az elraktározott erőt később még előhívhatjuk.
A wiccák közül sokan mágikus ábrákat gravíroznak a késük pengéjére, amelyeket rendszerint a Key of Solomon címen ismert szertartáskönyvből néznek ki. Ám a vésetek valójában szükségtelenek. A mágikus szerszámokat, így az athamet is, mi magunk töltjük fel erővel, tehát az érintésünk nyomán s a használat során válik hatékonnyá. Aki viszont szeretné, véssen a pengére vagy a nyélre szavakat, jeleket, rúnákat.
A wiccák nagyon ritkán használnak kardot. Ennek oka, hogy a kard erényével a kések is rendelkeznek, s a kardot – mérete miatt – körülményes forgatni a zárt térben rendezett ceremóniákon.
A kés a változások előidézését jelképező eszköz, ezért a tűz elemmel társítjuk. Fallikus jellege miatt az Isten oltalma alatt áll.
Üst
Ideális esetben vasból készül, három lábon áll, legszélesebb részénél szűkebb a szája. A boszorkányt el sem lehet képzelni üst nélkül. Az ősi főzőedény szinte egybeolvadt a mágia és a titokzatosság fogalmával. Az üst a tartály, amelyben végbemegy a varázslatos átalakulás; a szent Grál, a szentség forrása, az őseredeti teremtés tengere.
A wicca vallás az üstöt az Istennő jelképének, a termékenység és a nőiség foglalatának tekinti. Egyúttal a víz elem, az újjászületés, a halhatatlanság és az ihlet szimbóluma. A kelta mondavilágban fennmaradt történet szerint Cerridwen üstje erőteljes hatással volt a korabeli wiccákra.
A szertartásokban gyakran jut központi szerep az üstnek. A tavaszi ceremóniákon általában friss vízzel és virágokkal töltik meg; a téli szertartásokon sokszor külön tüzet raknak az üstben, így jelenítik meg a visszatérő meleget és fényt (az Istent), amely az üstből (az Istennőtől) ered. E szokás a mezőgazdasági kultúrák mítoszaiból származik, amelyek szerit az Isten télen születik, nyáron lép érett korba és ősszel, amikor az utolsó betakarítást követően meghal.
Ideális esetben vasból készül, három lábon áll, legszélesebb részénél szűkebb a szája.
Az üstök mérete változatos. A kicsi, tíz-húsz centiméteres átmérőjűtől a méteres öblű monstrumokig mindenfélét lelhetünk.
Az üstöt néha kristálygömbhöz hasonlóan hasznosítjuk: vízzel töltjük meg, azután belenézünk éjfekete sötétjébe. Máskor főzésre használjuk, ebben forraljuk fel hírhedt főzeteinket. Ma a legtöbb wicca tűzhelyen, fazékkal dolgozik.
Füstölőtartó
A füstölőtartóban égetjük az illatos füstölőket. Lehet fémből készített lengethető tárgy, de a célra megfelel egy egyszerű kagylóhéj is. A füstölőtartóban a ceremóniák alatt végig parázslik a füstölő.
Aki nem talál megfelelő edényt, készítsen. Bármely homokkal vagy sóval félig töltött tálka vagy csésze megfelel. A só és homok elnyeli a faszénparázs vagy az illatos füstölők izzásakor keletkező hőt, így elejét veszi az edényke megrepedésének. A sóba, homokba füstölőpálcát is tűzhetünk, a kúp alakú füstölőket pedig a felszínre állíthatjuk.
A füstölőket a szertartás sikeréért, a művészi hatás fokozásának kedvéért és illatukért egyaránt használjuk. Ha nincs meghatározva, milyen füstölő való a ceremóniához vagy a varázslathoz, hallgassanak a megérzéseikre és alkotói ösztöneikre, s állítsanak össze valamilyen keveréket.
A pálcika, kúp vagy kocka alakú füstölők a legismertebben. A wicca ceremóniákon jobban szeretjük a durva, morzsás füstölőt, amely magától biztosan folyamatosan parázsló faszénhez adagolható, vagy eleve azzal elegyítették.
A szertartásmágiában a füstölés szerepe jelentős, mert gyakran parancsolják meg a “szellemeknek”, hogy a füstölőből felszálló füstben, látható alakban jelenjenek meg. Bár nem része a wicca szertartásoknak, néha az Istennő és az Isten is megjelenik a felgomolygó füst foszlányaiban. Leülni, lassan, a füst áramlását figyelve lélegezni, jelentősen megkönnyíti a módosult tudatállapot elérését.
A wicca szertatás nem teljes a füstölők nélkül. A füstölőt sok wicca azonosítja a levegő elemmel. Gyakran kerül az oltárra az istenségek képe elé.
Varázspálca
A legfontosabb mágikus kellékek egyike. Több ezer esztendeje alkalmazzák különféle varázslatokhoz és vallási ceremóniák során. A megidézés eszköze. Az istennőt és az Istent szokás a szívó szavak kíséretében felemelt varázspálcával megidézni. Szokás továbbá a varázspálcával közvetlenül irányítani az energiát, például amikor varázskört vagy mágikus jelképet rajzolunk a földre; rámutathatunk a veszélyre, miközben tökéletes egyensúlyban nyugszik a tenyerünkön vagy a kezünkben; s a vízben előkészített főzetek megkavarására is használható. Némely wicca számára a varázspálca a levegő elem jelképe, és az Istennek szentelt eszköz.
Hagyományaink mintájára a következő fákból készíthető a jó varázspálca: fűz, bodza, tölgy, alma, barack, mogyoró, cseresznye és egyéb kemény fák. Olyan gallyat szokás vágni, amelynek hossza megegyezik az ember könyökhajlatától a mutatóujja hegyéig mért távolsággal, de ez nem a kötelező méret. A célra tökéletesen egyenes növésű gallyak a legalkalmasabbak.
Felesleges azon aggódni, hogy milyen az ideális varázspálca. Majd megmutatja magát.
Minden pálcát átjár a személyes energia és erő.
Seprű
A boszorkányok varázslataikhoz és szertartásaikhoz használják a seprűt. Az eszközt az Istennő és az Isten számára is felszentelik. Mexikóban már imádták egy boszorkány jellegű istenséget.
A boszorkányok varázslataikhoz és szertartásaikhoz használják a seprűt. Az eszközt az Istennő és az Isten számára is felszentelik. Mexikóban már imádták egy boszorkány jellegű istenséget, Tlaszeolteolt, aki ábrázolásain meztelenül lovagol egy seprűn. A kínaiak pedig egy seprűs istennőhöz fohászkodnak, ha szakadatlan esőzések közepette derült időre vágyakoznak.
A seprű határozottan erőteljes szerephez jutott az átkok és a gonosz praktikákat űző személyek elhárításában. A küszöbön keresztbe fektetett seprű távol tartott bármely, a házra és a ház népére küldött varázslatot. A párna alá rakott seprű őrizte az alvó nyugalmát és szép álmokat hozott.
Az európai boszorkányokat egyenesen a seprű szimbolizálta, mert a köznapi gondolkodás és a vallásos mágia terén egyaránt összekapcsolták a ténykedésüket e tárggyal. Azzal vádolták őket, hogy seprűnyélen lovagolnak, s ezt a képzetet a ” gonosszal történt lepaktálás” egyértelmű jelének tekintették. Az efféle cselekedeteket nem egyszerűen természetfölötti jelenségnek vélték, hanem az ördög művének tekintették, ellentétben azzal, amit a boszorkányok csináltak. Ők ugyanis szeretet teli gyógyító varázslatokat hajtottak végre. Az ördög elkötelezettjeként seprűnyélen lovagló boszorkány fogalma természetesen a boszorkányüldözők koholmánya.
A wiccák napjainkban is használják a seprűt. A szertartás ugyanis általában a beltéri vagy a külső helyszín megtisztításával kezdődik, vagyis néhány virtuális, sepregető mozdulattal. Ezután kezdődik az oltár felállítása, majd kitesszük az eszközöket, és máris minden készen áll a szertartáshoz.
A söprögetés több fizikai takarításnál. Igazából a seprű sörtéinek nem kell érintenie a földet. Sepregetés közben a boszorkány élénken maga elé képzeli, hogy most az emberi élet során felgyülemlő asztrális lomokat takarítja el. A tértisztítás a gördülékenyebb rituális tevékenységet biztosítja.
Lévén tisztító eszköz, a seprűt a víz elemhez társítjuk. Ennél fogva valamennyi víz elemű varázslatban alkalmazhatjuk, ideértve a szeretettel és a pszichikus tevékenységgel járókat is.
Aki maga szeretné elkészíteni a seprűjét, kövesse azt a régi leírást, amely szerint a legjobb szertartási seprű nyele kőrisfa, seprűje nyírfagallyakból áll, s ezek fűzfavesszővel vannak összeerősítve. A kőris védelmez, a nyírfa tisztít, a fűzfavessző az Istennő oltalma alatt áll. Természetesen bármely más fa vesszőiből elkészíthető seprű is megfelel. A tűlevelektől megfosztott kis fenyőseprű szintén használható.
Természetesen számos varázslathoz kell seprű. E tárgy a hétköznapi életben és a mágiában egyaránt tisztító, védelmező eszköz. Mi, wiccák, a szertartás területének jelképes megtisztítására és az otthon védelmezésére használjuk. Ez utóbbi esetben a küszöbön, az ágy alatt vagy az ablakpárkányon szokás keresztbe fektetni. Néhol az ajtófélfák közé állítják átlósan.
A boszorkányseprűt ugyanúgy vesszük igénybe a mágiában, mint a többi kelléket, vagyis ajánlatos kizárólag a szertartások alkalmával használni. Igyekezzenek kerek, duci példányt készíteni, a lapos formájúak kevésbé hatékonyak.
Eszközök használata
Minden valláshoz hasonlóan bizonyos eszközöket a wicca hit követői is rituális szándékkal használnak. Ezek segítenek megidézni istenségeinket, elűzi a negatív hatásokat, érintésükön és gondolataikon keresztül irányítani az energiát. Sokan nem tudják, hogy miféle rejtett erők rejlenek ezekben az eszközökben, és mi e dolgok mély jelentősége a wiccán belül. Az elhivatott wicca nem lehet meg bizonyos eszközök nélkül. A szerszámok ugyan nem szükségesek a wicca gyakorlásához, de mindenképpen gazdagítják a szertartások, ráadásul az energiák teljességét jelképezik. Egyetlen eszközben sincs azonban több bűverő, mintamennyit mi magunk kölcsönzünk neki. Egyesek szerint mindaddig kellene használni mágia eszközeit, amíg el nem érünk arra a szintre, ahol már nem szükségesek.