A mágia nem fehér, vagy fekete, saját célja mindig függő a mögötte álló egyén céljaitól. Fehérnek hívja a szakirodalom a segítő, pozitív indíttatású mágikus praktikákat, míg az öncélú, sokszor komoly anyagi hátterű, erőszakos és negatív mágiát feketének. Maga a világ is mágia, sokunknak még a fizika és a matematika eredményei is ebbe a kategóriába tartoznak. A mai ember azonban a mágiát automatikusan a varázslattal, sőt a negatív töltésű használatával azonosítja csupán. Hajlamosabbak vagyunk tehát a fekete praktikákra? A jövő átláthatalansága és az ember alapvető félelmeinek megnyilvánulásai megnövelték a fekete mágia iránti keresletet. Úgy tűnik, a félelem energiái erősebbek, mint a szeretetéi. Köszönhetjük ezt a tendenciát elsősorban a médiáknak, a filmgyártásnak, a felgyorsult életnek. A fehér mágia húrjai finomabban, légiesebben szólnak, érzékelésükhöz határozottan át kell lépnünk a mindennapi élet vastag szűrőit, lelki szemeink előtt a szeretet vízióját fenntartva.
A fehér mágia rituáléi
A magunk mágikus erejét megismerő és az emberiség hasznára való praktizálásának módjainak se szeri se száma. Ide sorolható a Tarot-kártya, az inga, a kínai I-Ging, a reiki, a meditációk és a tudatfejlesztés egyéb módszerei is. Klasszikusnak nevezhető azonban a történelmi multú “fehér-boszorkány”-mozgalom; egy példát említve;
A Wicca-Mágia
Különösen Angliában és Amerikában dívik napjainkban a Wicca-kultusz, amelynek három beavatási fokozata létezik; a novícia, amely négy elem és a fény misztériumába, a pap, a halál és halandó lét misztériumába, a főpap, amely a halhatatlanság misztériumába való beavatással érhető el. Isteneik nem jó, vagy rossz Istenek, mindegyikük rendelkezik pozitív és negatív tulajdonságokkal is, mint ahogy a férfi és női nem egyenlő arányban képviseltetik közöttük. Főisteneik a termékenység istennője, az Anya és a bölcs Isten. Isteneik nevei; Diana és Lucifer, Aradia (Herodias) és Karnayna, Habondia és Cernunnos, Lilith és Samael, Astarte és Adonis, Istar és Tammuz, Izisz (Aset) és Ozirisz (Asar), Proserpina és Plútó, Naamah és Azael.
Mágikus praktikáik 13 célja;
1. Ismerd meg magad!
2. Ismerd meg a Wicca-kultuszt!
3. Tanulj!
4. Bölcsességgel használd a tanultakat!
5. Törekedj a tökéletes egyensúlyra!
6. Tarts rendet a kijelentéseidben, ügyelj szavaidra!
7. Ügyelj gondolataidra!
8. Ünnepeld az életet!
9. Élj harmóniában a természettel!
10. Lélegezz és étkezz helyesen!
11. Ápold testedet!
12. Meditálj!
13. Tiszteld az Istennőt és az Istent!
A fehér-mágia legismertebb praktikái mégis a gyógynövények, olajok és aromák ismerete és segítő szándékú bevetésük. Javasasszonyok és beavatottak művelték a világ minden táján és minden korszakban az emberek számtalan testi és lelki gyógyulását célzó gyógynövénykoktélok bevetését. Álljon itt példaként egy ősi recept szerelmi bánat enyhítésére;
Végy egy bögrét és pár friss citromfűlevelet és kirándulj egy patakhoz. Ülj le a partra, hallgasd a víz csobogását. Közben érezd, hogy fáj a szíved. Ne tégy semmit, ülj csendben és figyelj befelé. Egy idő után merítsd bele a bögrédet a patak friss vizébe, tedd bele a citromfűleveleket, miközben lassan kortyolod a vizet határozott hanggal a következöket mondd: A víz gyógyít, a növény enyhít. Újra boldog leszek. Maradj még egy darabig a patak partján, hazafelére töltsd meg mégegyszer bögrédet friss vízzel, tégy bele friss citromfűleveleket és hazaérve helyezd el ágyad mellett. Három éj múlva elfújták bánatod.
Gyertyavarázs
Különféle problémákra más-más színű gyertyák melletti meditációkat javasolnak a modern “boszorkányok”; piros gyertyát az energiaszint termelésére; kék-színűt a lelki problémák megoldására, a félelmek legyőzésére; zöld gyertyát az anyagi gondok megoldására, fontos döntések meghozatala előtt, önbizalom erősítésére; arany színű gyertyát a boldogság megteremtésére, a szerencsétlenség elkerülésére; ezüst színűt az öncsalások elkerülésére; a fehér színű gyertya a türelmetlenséget fogja vissza; a narancsszinű gyertya megvilágítja a nehézségeket, segíti a tisztánlátást, szellemileg és lelkileg felfrissít; a sárga színű gyertya lazává, könnyedebbé tesz. A gyertyameditációra egy megszokott, nyugodt, kelet felé néző helyet ajánlanak, legkedvezőbb újhold ideje alatt végezni, mert ilyenkor a legerősebb a lekierőnk, intuíciónk és valóságérzékünk.
Tulajdonképpen a rituálék csak emelik a cél elérésének energetikai lehetőségét, már sokszor a segítő szándék is elég a gyógyulási folyamatok beindításához. Napjainkban egyre jobban terjednek a fehér-mágia eszköztárának felhasználási lehetőségei, mintegy ellensúlyozva a minden percben ránk zuhanó negatív hatásokat. Már egy aromalámpa meggyújtása is komoly segítséget adhat a tisztánlátásban. Es ez is fehér-mágia.
A fehérmágia útja:
BEKEZDÉS A KOZMOSZRÓL A világ megismerésére számos lehetőség adódik, ezt támogatják a különféle világnézetek, világképek. A fehér mágiába vetett hit egyfajta bölcselet elfogadása, mely a világot valamiféle áhítattal átitatott rácsodálkozás révén kísérli meg felfogni és megismerni. A fehér mágia legfőbb törekvése az, hogy harmóniát teremtsen, ezért az egész világot energetikai jellegűnek tekinti, mely a misztikus, mágikus és mechanikus világkép sajátos ötvöződéséhez vezet. A tradicionális értelembe vett mágus a Kozmoszt szellemekkel teli térként éli meg, és ezekhez a szellemi lényekhez fohászkodik. A misztikus számára a megismerés útja az elmélyülésen, és az istenkeresésen át vezet, miközben maga a világot lélekkel teli egységként kezeli. A mechanikus világképből kiindulva az értelemnek tulajdonítanak elsőbbséget, mely alapon a világ mintegy megalkotható. A fehér mágia tehát tulajdonképpen nem más, mint a fenti háromféle világszemlélet szintetizálása és magasabb szintre emelése. Ezen mágia szimbolikus figurái a három napkeleti bölcsek: őket, mint három szent királyt tisztelik, és a varázslástól védő szentként is ismerik. Bár történelmileg kevéssé hitelesíthetőek és azonosíthatóak, általában káldeusokként szokták őket megnevezni, azaz olyan mágusokként, akik Babilonból Betlehembe vándoroltak, hogy a megszületett Megváltó előtt hódoljanak. Erősen valószínűsíthető, hogy csillagászati megfigyelések alapján jutottak el a felismeréshez, , a Kr.e. 7-ben lezajlott háromszoros Jupiter-Szaturnusz konjunkció olyan asztrológiai értelmezése folytán, amely a Megváltó eljövetelének bizonyosságához vezette őket. A három királyok a Messiás várható leszületését rendkívüli mágikus tudásuknak és bölcsességüknek köszönhetően ismerték fel. Ebben az értelemben ők hárman arra is példák voltak, hogy a valódi fehér mágiát meg tudták különböztetni a bipoláris mágiától. Amikor a kisgyermek Jézus előtt hódoltak, egyben a legmagasabb bölcsesség és istenség előtt is hódoltak, és ezzel isteni erőt tanúsítottak. Mindez -érdekességként – abban az időszakban történt, amikor a káldeus papi rend már erősen hanyatlóban volt. Ezzel a hanyatlással együtt járt – különösen Krisztus igen erős befolyására – hogy a régi, mágikus istenszemlélet is alapvetően átalakult. Míg a káldeusok varázslatok segítségével igyekeztek befolyásolni az istenséget, az újfajta istenhit azonban olyan osztatlan és befolyásolható isteni erőt tételezett fel, amelyhez az ember csak feltétlen alázattal, imával és ájtatossággal közeledhetett. Az Istent ettől kezdve nem lehetett a mágia hatalmával kényszeríteni, és ez a hatás egyben az ember felemelkedéséhez is vezetett. Az ember ezentúl nem vonatkoztathatta el sajátmagát és istenét a különböző kultuszok által olyan messze, mint azt korábban, amikor még minden alapvetően a mágiának volt alárendelve, ilyen értelemben a három bölcs egyben egy korszakváltás kezdetét is jelezte. Ők voltak, akik valamely mód megtestesítik az akkoriban elterjedt – az új istenképhez való – megtérést. Ezeknek a spirituális eseményeknek a leírása bepillantást enged a valódi mágikus erők természetébe és feltárja azokat a feltételeket, amelyek nélkül ezekkel az erőkkel nem lehet kapcsolatba kerülni. A _valódi_ fehér mágiára való alkalmasság legfontosabb feltétele az önismeretre való hajlandóság és az önmagunkkal való szembenézés készsége, mely alatt elsősorban saját összetett személyiségünk struktúrájának a felismerését értjük. Ez a fajta felismerés egyúttal az egyetemes szeretet lehetőségét is megteremti. Az ember, mint személy tulajdonképpen nem individuum, még akkor sem, ha ez a nézet széles körben elterjedt, mert az individuum “oszthatatlan”-t jelent, márpedig mi emberek, mint személyek egyáltalán nem vagyunk oszthatatlanok. Sokkal inkább attól van itt szó, hogy magunkban és személyiségünkön keresztül napról-napra szerepek és a legkülönbözőbb jellemvonások tömegét jelenítjük- és testesítjük meg, jóllehet ezek mindig olyan színben tűnnek fel, mint egy sajátságos, de állandó karakter. Valójában közismert ez a tény, mégis mindannyiszor megrémülünk tőle, amikor jobban belegondolunk. Ez az a rémület, amelyben megtalálható önmagunk legyőzésének a legfőbb nehézsége, hiszen amikor felismerjük saját személyiségünk nagyfokú korlátozottságát, akkor egyszerre csak nagyon mulandónak és elveszettnek érezzük magunkat. Amíg azonban nem merünk így tekinteni saját magunkra – és saját magunkba, addig nem vagyunk képesek arra, hogy tetteink és cselekedeteink igazi mozgatórugóit feltárjuk. Pedig _pontosan ezek_ az eredeti mozgatórugók ösztönöznek arra bennünket, hogy személyiségünket megformáljuk és végeredményben ezek azok, amik hozzákötnek bennünket a személyiség játékaihoz. Egyrészt egyféle szilárdságra teszünk szert, mely folytán csökken az a félelmünk, hogy személyiségünk bizonytalan és változékony, másrészt azonban megerősödik saját önösségünk, önzésünk is, de ezt – lévén többnyire kevésbé emelkedett lelkek – általában egyáltalán nem vagyunk képesek felismerni. Pontosan ezek az önző magatartásformák azok, amelyek elzárják előlünk a mágia valódi formáihoz vezető utat, mert amikor haszonleső, önző, alantas érdekektől, bosszúvágytól hajtva alkalmazunk valamilyen mágiát, a bipoláris mágikus erőkhöz kötjük magunkat, és a végén előfordulhat, hogy nem tudunk megszabadulni azoktól a szellemektől, amelyet mi magunk hívtunk elő. Ezért kell mindazoknak, akik a mágia felé fordulnak mindenekelőtt a lelkük legmélyéig átvizsgálniuk saját magukat, hogy valamennyi önző törekvésük napvilágra kerüljön. A második lépés során pedig meg kell szabadulni ezektől a jellemvonásoktól, azonban az ilyen “megszabadulás” az esetek döntő többségében nem épülhet csupán saját akaraterőre, hiszen minden akarati lépés szándékokhoz kötődik, és minden szándék többé-kevésbé önző?Az önző vonásoktól való megszabadulás egyetlen valós útja, ha a teljes személyiségünket határtalanná tágítjuk, de úgy, hogy ezáltal beleilleszkedünk egy nagyobb transzcendens egységbe. És ez a változásnak az a megvilágosodást hozó aktusa, amelyet kegyelemnek szoktak nevezni. Csak az tekinthető igazi fehér mágusnak, aki saját, önző vágyaitól ily módon képes volt megszabadulni. A fehér mágia – mint az emberi szellem csendes megvilágítója – képes úgy hatni, ahogyan azt a Grál-legenda, illetve az Akasha hét bölcséről szóló krónika megörökítette és hagyta az utókorra. A beavatatlanok mindezt érthető módon irracionálisnak tarthatják – és szigorúan véve, valljuk be, nem is állnak messze a valóságtól, pontosabban a jelenség lényegétől, hiszen a mágia bizonyos szempontból maga lehet a tiszta értelmetlenség. Legalábbis pozitív értelemben az, hiszen olyan felismerésektől szól, amelyek a szívből erednek, tehát a hatások túl vannak a mi értelmünkön, mivel ezek a dolgok a legnemesebb formájukban az isteni erővel való egyesülésnek felelnek meg. Ebből következően nem csodálható, hogy mindenfajta mágikus hatáskor a kundalini energia fokozásáról van szó, annak a transzcendens és mégis fizikai jellegű energiafolyamatnak a stimulálásáról, amelyet a gerinccsatorna mentén kehet lokalizálni. Ebből következik, hogy a csakrák -ezek a finomanyaghoz kapcsolódó energiaközpontok – komoly szerepet játszanak a mágikus történésekben. A bipoláris mágia során az alsó, azaz a gyökércsakra, továbbá a második és a negyedik -vagyis a szexuál és a szívcsakra – aktivizálódik. Úgy vélik, az igazi fehérmágusi vonások magával a szívcsakrával vannak összeköttetésben. Nem véletlen az összefüggés, hogy a feketemágusi támadások döntő többségben erre a csakrára irányulnak. Az igazi fehér mágia során a hatodik csakra, az u.n. “harmadik szem” aktivizálódik, és ezáltal ő továbbítja a finomanyagból eredő impulzusokat.
Védelmező varázs:
BEKEZDÉS A KOZMOSZRÓL Azokat a varázslatokat, amelyek a szerencsétlenségek és a viszontagságok elkerülését szolgálják, a fehérmágia egyik, sőt egyetlen formájának tartják. Ez a nézet azonban meglehetősen leegyszerűsített szemlélet, mivel a valóságban éppen olyan sok forma eszköz és cél különböztethető meg a védelmező varázslással kapcsolatban, mint amelyen sokoldalú maga az energia-minőség, mely ezeknek a praktikáknak a mozgatórugója. Így az ártatlan önbátorítástól a saját finomanyag-energiák fokozásán és bevetésén át egészen a felsőbbrendű spirituális hatalmakkal való kapcsolatfelvételig terjedhet a védekező gyakorlatok sora. Ennek következtében gyakran megesik, hogy csak gondolunk a fehér-mágikus eljárásokra, ezekben az esetekben azonban leginkább azt tapasztaljuk, hogy nem következik be a mágikus erők tényleges aktivizálása. Máskor viszont nem is tudatosan végzünk olyan rituálékat, amely ősidőktől a fehér-mágikus energiákhoz kapcsolódnak. Az efféle tevékenységet a fehér mágiához sorolják, pedig valójában nem tudatosan rendelkeznek mágikus vagy fehér-mágikus hatással. Ilyen hatás csak akkor jöhet létre, tudatosan és tevékenyen egy adott célra irányítjuk saját, vagy transzcendens finomanyag-energiánkat. Fontos leszögezni, hogy a fehér-mágikus hatás nem korlátozódik csupán az elhárító, illetve védelmező varázslásra, mert magasabb szinten a gyógyító varázslat is idetartozik. Természetesen a védelmező és elhárító varázslatok éppen olyan változatos formát öltenek, mint azok a negatív hatások, amelyek ellen használjuk őket, a kis, mindennapos kényelmetlenségekről azokig a sorscsapásokig, amelyekről érezzük, hogy méltánytalanul és érdemtelenül kell elszenvednünk őket. A valóságban viszonylag ritka, hogy valaki fekete-mágikus praktikáknak van kitéve, ennél sokkal gyakoribb az az eset, amikor látszólag jó szándékkel érnek bennünket hátrányos energia-hatások. Ennek a legmindennaposabb formája, amikor valaki kéretlenül nyilvánít véleményt és ad tanácsot valamilyen problémánkkal kapcsolatban. Ilyenkor gyakori, hogy nem igaz és segítő szándék vezeti az illetőt, hanem olyan hátsó gondolat, hogy saját elképzelése szerint formáljon át bennünket és így avatkozzon bele az életünkbe. Ahelyett, hogy valóban segítene, olyan érzést kelt bennünk, hogy alkalmatlanok vagyunk sajátéletünk irányítására. Ezekben az esetekben gyakran előfordul, hogy asztrológiai szempontból kedvezőtlen előjelek önmagukat beteljesítő jóslatokká válnak. Hasonló ehhez az, amikor “jóakarónk” segítő szándékra hivatkozva mintegy a “lelki békénk kedvéért” imagináció segítségével megpróbálja felvenni a kapcsolatot egy olyan hozzátartozónkkal, akivel mi tudatosan szakítottunk. Az sem ritka, amikor kontár módra végrehajtott ezoterikus mesterkedések áldozatává válunk. Gyakori eset erre, hogy egyik barátunk például rajtunk akarja kipróbálni ezoterikus tudását, és kéretlen aurakezelést, vagy ingával való “gyógyítást” hajt végre rajtunk, miközben egészségi, lelki spirituális diagnózisokkal áraszt el bennünket. Az sem kevésbé gyakori, amikor az ilyen “jó szándékú” barátok vagy ismerősök megpróbálkoznak betegségeink meggyógyításával függetlenül tőle, hogy mi ezt akarjuk-e avagy sem. Az ilyen esetekben látszólag fehér-mágikus gyógyító tevékenységet gyakorolnak a javunkra, de valójában csak önös és hiú energiák vezérlik őket. Teljesen bizonyos, hogy ilyen esetekben mindig megjelenik valami fekete-mágikus vonás is. Teljesen mindegy, hogy aki a gyakorlatot végrehajtja, eredetileg nemes és tiszta szándékkel fogott hozzá. A fekete-mágikus vonás ezekben az esetekben azt jelenti, hogy a szándéktól függetlenül megsértették az integritásunkat, és a saját akaratunk ellenére vontak bele bennünket a dologba (tisztára, mint a nemi erőszak, csak ez mentális). A fekete-mágikus praktikák köre azonban ennél sokkal szélesebb. Sok esetben egyértelműen fekete-mágikus a hatás, annak ellenére, hogy az, aki kiváltotta esetleg nem volt tudatában annak, hogy cselekedete ennyire negatív jellegű. Az irigységnek és a rossz szándéknak számtalan megnyilvánulási formája van, amelyet mások gonosz pillantások, ártó gondolatminták formájában irányítanak ellenünk. A nem tudatosság nem változtat azon, hogy rossz szándékú erőket hoznak mozgásba. A konkrét fekete-mágusi támadásoknál sokkal gyakoribb, hogy egyfajta lelki szennyeződést élünk át, melyet embertársaink, közvetlen környezetünkből irányítanak ránk irigység, rosszindulat formájában. Ezeket amulettel, a forrás legalább hetekig kerülésével védhetjük ki, és _nem azzal_ , hogy nem törődünk vele. A védelmező mágia arra is alkalmas, hogy otthonunkat, családunkat megvédelmezze a negatív befolyásoktól. Megelőző, pozitív légkört lehet kialakítani otthonunk, javaink, szeretteink köré, a védelmező varázslatok segítségével, így az esetleges negatív hatásokat a védelem elhárítja. A mágikus hatás ebben az esetben úgy működik, hogy az ártó erőket máshová irányítja, ez érvényesül az úgynevezett “Szent Flórián” védelem esetén is. Mivel a tűzeseteket nem lehet egészen kiküszöbölni, az emberek ettől a szellemtől kérik orrhonuk védelmét. Németországban sok régi ház homlokzatán még ma is látható a felirat: “Szent Flórián, kíméld meg a házamat, gyújtsál fel másikat”. Ennél jóval hatásosabban tudjuk megvédeni a tulajdonunkat, ha közvetítő erőkhöz fordulunk. Ezt a lépést azonban mindenkinek alaposan meg kell fontolnia, mivel ilyenkor fennáll a veszélye annak, hogy az erő, amelyet felébresztünk túlságosan önállósul, és a saját céljait követve egyszer csak a mi lelki energiánkat kezdi fogyasztani! Ebben az összefüggésben azonban azok a közvetítők veszélytelenek, miket vallásosság, vagy vallásos tisztelet övez. Ezek a közvetítők többnyire pozitív energiákat megtestesítő szentek. Jól példázza alkalmasságukat a segítségül hívható szentek igen nagy száma, és persze a nekik tulajdonított jócselekedetek is. Létezik egy sor olyan hétköznapi szokás is, melyek jelentősége az idők során megfakult, hisz ki gondol már arra, hogy a karácsonykor feldíszített fenyőfa, a húsvéti asztalra kis tálkára tett festett tojás vagy akár az autók visszapillantó tükréről lecsöngő Kristóf-medál mágikus erővel rendelkezik? Azokban az esetekben, amikor a közvetítő erőt saját magunk határozzuk meg, képzeljük el vagy idézzük meg, összetett mágikus eseménysor jön létre. Ezek az eljárások azonban veszélyeket is rejtenek magukban. Ahhoz, hogy az eljárás során okozott károkat el tudjuk kerülni, mindenképpen rendelkeznünk kell annyi önismerettel, amely lehetővé teszi, hogy kapcsolatba kerüljünk saját magasabbrendű valónkkal. Minden esetben tisztában kell lennünk, hogy valójában csak a saját, magasabbrendű énünk megszemélyesített, fehér-mágikus forrásából merítünk, azzal vesszük fel a kapcsolatot. Az így elért védelmező hatás azonban annyira meggyőzű és működőképes, hogy bátran ráhagyatkozhatunk. Ilyen esetekben van még másik két mágikus tényező, amelyet alkalmazhatunk: az előrelátás, és az ellenvarázslat. A második a támadónak okoz nagyobb kért, mint amekkora hasznot az illető remélt, míg az előző önmagában is felvértezi a veszélyekkel szemben. Amikor kapcsolatba lépünk közvetítő erőkkel, minden esetben vigyázni kell arra, hogy személyes függetlenségünket semmiképpen ne tegyük kockára! Nagyon alaposan át kell gondolni, hogy egy adott esetben tényleg szükség van-e ilyen hatalmas erők bevonására (magyarul: nem ágyúval lövöldözünk-e verebekre?) Az a tapasztalat, hogy sok esetben teljes mértékben elegendő valamelyik mágikus szimbólum használata, és ez esetben már csupán közvetett kapcsolatba kerülünk a magasabb közvetítő erőkkel. Gondoljuk át: ha saját mágikus potenciálunkat túl csekélynek ítéljük meg kitűzött célunk eléréséhez, akkor igen valószínű, hogy nem vagyunk elég erősek az általunk megidézett hatalmas erők kordában tartásához sem. Egyébként is általában különféle értéktárgyak védelmezésére túlnyomó részben szimbólumokat, talizmánokat, amuletteket használunk, mivel ilyenkor többnyire egy konkrétan nem körvonalazott veszélyről van szó, amelyet meg akarunk előzni. Ha az ilyen mágikus eljárások hatását mégis meg akarjuk erősíteni, és a meghatározatlanról egy konkrét dologra akarjuk az erőket irányítani, hangsúlyozottan szükségünk lesz az előrelátásra. Legtöbbünkben az előrelátás tulajdonsága csak szunnyadozik. Lehetőségünk van azonban ezt mágikus eszközökkel annyira felerősíteni, hogy jó előre képesek legyünk a figyelmeztető jelek észlelésére. – bár elsősorban kétségtelenül saját köreinkben. Erre a célra több eszköz is rendelkezésünkre áll, mint pl. a tarot kártya, az inga, az irányított álmok. Ráadásul a fenti eszközök különösebb bonyodalom nélkül adnak felvilágosítást a negatív erőkről és azok eredetéről. A későbbi gyakorlatunk során az válik majd világossá számunkra, hogy alapjában véve erőtlen vagy meggyengült állapotunkra vezethető vissza minden ránk irányuló sötét támadás. Ilyenkor szinte kihívjuk magunk ellen a ezeket az erőket, ezért minden felmerülő esetben ajánlott a fizikai test és a lakóhely mágikus megtisztítása. Ez a rituálé akár füstölés, akár lemosás formájában megy végbe – amellett, hogy kiváló lehetőséget nyújt magunk és környezetünk megvédésére, lehetőséget ad saját mágikus potenciálunk intuitíve történő közvetlen leellenőrzésére is. Energiatestünk megtisztításával “lelki szerveink”, vagy funkcióink érzékenysége is nagymértékben fokozható. A két mágia – a fehér és a fekete – között a körbevonalazott határvonalat az ellenvarázslás jelenti, mely az tradicionális felfogás szerint nem is tartozik tulajdonképpen a védelmező eljárások közé. Ennek során ugyanis a mágikus erőt célzottan és koncentráltan egy másik személy felé irányítódik, amely meglehetősen ellentétes a fehér-mágikus felfogással. Ebből fakadóan ez az eljárás csak akkor fogadható el, ha szükséghelyzet lép fel, mely során egy, a közvetlenül életünkre törő támadást kell elhárítanunk. Amikor tehát valaki csupán azért hoz létre egy ellenvarázslást, mert egy adott személy nincs a kedvére, az mindenképpen fekete mágikus eszközt használ, ezért számolnia kell a lelki üdvét veszélyeztető minden negatív következménnyel! Sajnos, néha túl nagy a kísértés rá, hogy tudásunkat és hatalmunkat használjuk – mindenekelőtt a szerelmi mágia területén lépik át ezt a határt, nem ritkán különösebb értelem vagy indok nélkül, teljesen öncélúan – és bizony nem mindenki tud ennek ellenállni. Szerelmi varázslat ellen nem kell – és nem is szabad – rögtön ilyen komoly eszközökhöz fordulni, leggyakrabban elég hölgy esetén egy hegyikristályból készült nyaklánc, vagy férfi esetében egy íróasztalon elhelyezett éles ónixlap. Ez képes megvédelmezni, egyben a támadó felé hidegséget, elutasítást sugároznak. Ezek a tárgyak a személy felé sugárzó mágikus erőt úgy nyelik el, mint valami hatalmas örvény. Egy másik alternatív módszer a támadó, sötét és gonosz jellegű mágikus molesztálás elhárítására: néhány gyertyába véssük bele az illető nevét, majd éjszaka a fényképünk előtt égessük el őket. Egy másik rituáléval pedig úgy lehet “megfejelni” a dolgot, ha az elhelyezett és a szertartáson szerepelt kép erejét a támadó álmai felé irányítjuk. További fehér-mágikus feladat a démonok elhárítása. Ezt is sokszor gyakoroljuk, de előfordul, hogy közben nem vagyunk minden esetben tisztába fontos dolgok jelentőségével, pl nem egészen köztudott, hogy főleg a téli időszakban – szilveszter, karnevál, farsang idején – végzünk olyan rituálékat, amelyek a démonok elhárítását szolgálják, és a halottkultuszban is létezik jó néhány ilyen jellegű rituálé, melyek elhárító, megnyugvást hozó hatása elsősorban a füstölők használatával, a fénygyújtással és kisebb áldozatok meghozatalával segíthető elő. A szerencsevarázslás: ez egy olyan bipoláris mágikus eljárás, amely nem tartozik szorosan a védelmi eljárások közé – és így bizonyos fokig talán valahol nem is igazi fehér mágia – de mivel többnyire megelőző céllal használjuk, így védő energiák kötődnek hozzá. Azonban! Közismert a felfogás, mely szerint a mágikus és spirituális erőket semmiféleképpen nem szabad a személyes nyereség érdekébe állítani, mert a megidézett erők lehívójuk ellen fordulhatnak. Vannak azonban egy olyan felfogás is, ami ezt az állítást túl általánosítónak tartja, és az eljárás veszélyét inkább abban látja, hogy mi, emberek általában túl telhetetlenek vagyunk, ezáltal könnyen válhatunk olyan erők rabszolgáivá, melyeket saját magunk hívunk életre! Nem ritkán akár a lelki üdvünket is képesek vagyunk eladni, következésképp csak a nagyon erős személyiségeknek szabad a szerencsevarázslásnak azokat a formáit alkalmazni, amelyek során szimbólumok és jelek útján kerül kapcsolatba a mágikus szférákkal. Tehát a szerencsevarázslás során a legfontosabb szempont az, hogy legyünk képesek mértéket tartani, és ne légvárakat építsünk, hanem saját sorsvonalunkat kövessük! Ebben az egyetlen esetben hat ki életünkre a szerencsevarázslás pozitív és kiegyenlítő módon! Mindez egyben egyértelműen jelzi, hogy az alkalmazott mágia ellenére is csak abban lehet részünk, amibe az nekünk személyesen is megadathat, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a lehető legritkább esetben nyilvánul meg anyagi javakban. Végül pedig meg kell említeni a védelmező varázslás egy különösen kényes részét: a gyógyító, vagy egészségvarázslást. A legkritikusabb része ez a fehér mágiának, mert gyógyítás helyett a legrosszabb esetben halálos következményekkel is járhat. Ugyanakkor tény, hogy a gyógyító mágikus kísérletek egy része hihetetlenül hatásos, elsősorban akkor, ha páciensünk pszichoszomatikus erejének a növelését célozza a beavatkozás. A gyógyító varázslásról egyébként tudható, hogy a mai modern homeopatikus eljárások révén a gyógyszerészetben és az orvosi praxisban is széles körben terjed. Az egészségvarázslás a betegség megelőzését szolgálja, és az elhárító varázslással áll kapcsolatban. Az kapcsolódó eljárások a hatásosságát meglepően nagyszámú esettel bizonyították. Ilyenek: kultikus tánc egy harmatos mezőn, a test fiatal csalánággal való ütögetés, a kora tavaszi tisztító fürdés forrásvízben. Ezzel szemben más védelmi mágikus praktikák (védelmező jelek, mondatok) elsősorban a pszichoszomatikus erőinket mozgósítják. Meglehetősen kényes jellege miatt a gyógyító varázslást ha meg is említik a fehér-mágikus eljárások felsorolásakor, csak mellékesen fűzik hozzá. A későbbiekben a fehér mágia a gyakorlatban történő alkalmazási módjairól adunk áttekintést a látogatóinknak. Ismételten fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy minden esetben a mágus szellemi érettsége és beállítottsága a döntő abban, hogy az általa meghívott mágikus erők valóban tisztán és a fehér oldal mentalitása szerint működnek-e. Emiatt mindenki saját magára és lelkiismeretére van utalva annak mérlegelésében, hogy az általa kiválasztott mágikus procedúra megfelel-e a célnak, amelyet kitűzött maga elé. Egyébként megeshet, hogy nem képes kordában tartani az általa megidézett erőket, és ez mindig lebegjen figyelmeztető intésként a szeme előtt!